Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Évi

2009.08.07

Kicsi koromtól kezdve (ami már majdnem 3 évtizede volt :-) ) nagyon érdekeltek a kutyák. Oly annyira, hogy egy-kettővel meg is haraptattam magam. Először a szomszédunk komondorjával, majd a saját kuvaszunkat sikerült úgy becsapni a nem létező kajával, hogy az ujjamat kóstolta meg helyette. Ezek után úgy gondoltam 10 évesen, hogy kell egy saját kutya; és hát a koromhoz méltóan meggondolatlanul, az éppen kedvelt rajzfilm hatására dalmatát választottam. Nem is akárhonnan (rettentő körültekintően, utánajárva a kenneleknek ;-) ), hirtelen felindulásból egy gödöllői kiállításon választottam Lindát ( http://gallery.site.hu/u/Evi/regikepek/beolvasas0006.jpg.html ) , egy Wartburg csomagtartójából, miután közölte az eladó, hogy ennyi pénzért csak őt adja oda. De azért szerettük Linducit. 12 évig volt velem, mialatt sikerült az összes kutyaképzési hibát elkövetnem. És nemcsak képzésit, de tartásit is. Linduska 2. almából az egyetlen életben maradt kiskutyát megtartottam, Nérót (http://gallery.site.hu/d/11400182-2/Nero.jpg), aki 8 hónapos korában sajnos eltűnt. Hiába kerestem, sose derült ki, mi lett vele.

Majd Linda elvesztését követően 2 évig tervezgettem az új kiskutya jövetelét. Ezúttal már tényleg minden apróságnak utána nézve: hozzámillő fajta, egyed legyen, megfelelő tenyésztőtől érkezzen, mihez fogok vele kezdeni (sportok, hobbik) stb. Így 2004. májusában megérkezett Pupák, a fekete labrador kislány. Imádtam. Mindenhova vittem magammal, buszoztunk, vonatoztunk, kisvasutaztunk, vitorláztunk és természetesen imádott autókázni. A fél Magyarországot bejártuk együtt. Közben teljesen beleszerelmesedtem az agilitybe, de Ő erre alkatilag és kedvileg nem volt alkalmas. Azért az alapokat megtanulta, de szerettem volna elvinni szarvasgomba vadászatot tanulni. Erre sajnos már nem került sor. 2007 június 17-én el kellett Őt engednem, miután egy baleset következtében eltört a gerince. Mindig hiányozni fog! ( http://www.youtube.com/watch?v=hP_zD88oHaE )

Miután Pupákocska az agilityvel kapcsolatos vágyaimat nem tudta teljesíteni, ezért úgy gondoltam hozok mellé egy kisördögöt, egy mali személyében. Neokát (Charlie Von Dorlatos) megismerve szilárd elhatározásom volt, hogy nekem egy malinois kell. Így hát körülnéztem, megnéztem még vagy 100 malit és nem tántorodtam el. Végigböngésztem a kenneleket és elmentem egyhez, ahol éppen voltak kiskutyák. Hát ott is ragadtam. :-) 10 vadóc kölyköt láttam és köztük ott volt Cudar! 2 kiscsaj maradt, akik közül választani lehetett és nem volt kérdés, hogy melyiket szeretném. Természetesen azt, aki az összes tesóját szét akarta verni. :-) A legaktívabbat! Nem bántam meg. És sose fogom. A malik csodálatosak, fantasztikusak, érzékenyek és kemények egyszerre. Mindig munkára készek, bármilyen hülyeségben benne vannak és elvetemülten képesek hozzáállni mindenhez. Cudar aztán főképp! Csak meg kell nézni a tekintetét, amikor agilityt lát, vagy flyballon elkezdenek Neki kiabálni! Őrült! :-)

A honlapunkon tervezem mesélni Cudarkával közös kalandjainkról, edzésekről, versenyekről, kirándulásokról, bármiről, ami fontos nekünk.

És hamarosan érkezik Cudka új "barátnője", egy parson személyében! Alig várom! 

Jó szórakozást! :-)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.